• Minden ami Korea, és semmi ami nem!

Tartalomjegyzék

Előzmények [szerkesztés]

A konfliktus előzménye az volt, hogy az 1945. nyári potsdami értekezleten a szövetséges nagyhatalmak megállapodtak: a Koreai-félszigeten a 38. szélességi foktól északra a szovjet, délre pedig az amerikai hadsereg fogadja a japán csapatok kapitulációját. 1945 augusztusában a Vörös Hadsereg, szeptemberben pedig az USA csapatai bevonultak Koreába. Így két megszállási övezet jött létre. A 38. foktól északra a szovjetek a saját megszállási övezetükben egy szovjetbarát kommunista rezsimet juttattak hatalomra Kim Ir Szen vezetésével, míg az amerikai övezetben Li Szin Man (nyugaton Syngman Rhee) kezdett kiépíteni amerikabarát autokratikus rendszert. 1948-ban jött létre a két övezetben a KNDK és a KK, de mindkettő magát tartotta Korea legitim képviselőjének. Az ENSZ a Koreai Köztársaságot ismerte el.

Az amerikai csapatok nagy része 1949-re elhagyta Dél-Koreát, ekkor a KK-t csak a saját hadserege védte, amely akkoriban gyenge és tapasztalatlan volt. A KNDK hadserege erősebb volt, s Kim Ir Szen számított a szovjet és kínai támogatásra is. Kim Ir Szennek azonban nem sikerült rávennie Sztálint arra, hogy a Vörös Hadsereg is részt vegyen Korea egyesítésében; fegyveres segítség helyett a szovjetek haditechnikával, szakértőkkel és a csapatok kiképzésével működtek közre a küzdelemben.

A háború [szerkesztés]

A háború terjedése: Észak-Korea, Kína és egyéb kommunista erők: piros; Dél-Korea, USA és ENSZ erők: zöld

1950. június 25-én a Kim Ir Szen pártfőtitkár vezette Észak-Korea meglepetésszerű támadást indított Dél ellen, s csapatai gyors ütemben törtek előre, Szöult is hamar bevéve. Az ENSZBiztonsági Tanácsa még a támadás napján összeült, s hamarosan elfogadta az amerikai határozati javaslatot a szabad világ védelmére. A szavazásnál Jugoszlávia tartózkodott, a Szovjetunió pedig abban az időben bojkottálta a BT üléseit, mivel ott Kínát Tajvan, és nem a Kínai Népköztársaság képviselte. Ekkor még vita volt abban a kérdésben, hogy az egyik állandó tag távollétében hozott BT-határozat érvényes-e, de ezt a határozatot érvényesnek tekintették aSzovjetunió távolléte ellenére. 1950. június 27-én Truman elnök – megfelelően a nevéhez kötöttTruman-doktrínának – utasította az amerikai légierőt és haditengerészetet, hogy nyújtson segítséget Dél-Koreának. Az így felállított haderő 90%-át az USA adta. Az USA mellett - kisebb mértékben - még Ausztrália és a Fülöp-szigetekis részt vett a felállításában. A vezetést a Vezérkari Bizottság helyett amerikai tábornok vette át, és a felelősséget is az USA vállalta azENSZ helyett.

Az észak-koreai csapatok 1950 szeptemberére szinte a teljes Koreai-félszigetet elfoglalták, csupán a délkeleti rész, Puszan városa maradt a déliek és a velük szövetséges haderők kezén. Ekkor az ENSZ égisze alatt szeptember közepén jelentős amerikai erők szálltak partra Puszan térségében, valamint az északiak hátában, a félsziget közepe táján, Incshontérségében. A modern technikával és jól kiképzett (főleg amerikai csapatok) még 1950-ben visszaverték az északiakat az eredeti határvonalon túlra, visszafoglalták Szöult, és bevettékPhenjant is. Mivelhogy Douglas MacArthur csapatai megpróbáltak átkelni a Kína határához nagyon közel fekvő Jalu folyón, válaszul 1950 november 25-én Kína is belépett a háborúba, névleg önkéntesekkel, gyakorlatilag reguláris hadseregével (kb. 300 000 katona), s a határa felé közeledő amerikaiakat délre szorította. Az amerikai katonák éheztek és rossz ruházattal voltak ellátva, sok fegyverük befagyott, ezért nem tudták a kínai támadást feltartóztatni. A legszörnyűbb helyzet a Csoszin-víztározónál alakult ki. 1950 decemberében az észak-koreai és kínai csapatok elfoglalták Phenjant, 1951 januárjában pedig ismételten elfoglalták Szöult. 1951 márciusában azonban az amerikai-dél-koreai hadsereg visszavette Szöult, s jelentősen visszanyomta az eddigi frontvonalat. Az amerikaiak ekkor már jobb fegyverekkel, több élelemmel és melegebb ruhákkal voltak ellátva, míg a kínai önkénteseknek és az észak-koreaiaknak elavult fegyverzetük volt.

Végül 1951 márciusára a frontvonalak – nagyjából az eredeti határvonalnál – megmerevedtek, s a Nehru képviselte India javaslatára béketárgyalások kezdődtek, miközben a harc tovább folytatódott. 1953. július 27-én a felek tűzszünetet kötöttek, amely a határvonalat újra a 38. szélességi foknál rögzítette.

A következmények [szerkesztés]

Békét a felek az 1953-as tűzszünet óta sem kötöttek, jelenleg e megállapodás van érvényben. A félsziget megosztottsága rögzült, s északon a világ egyik legdiktatorikusabb kormányzata jött létre és maradt fenn a mai napig. Délen erősen autokratikus, antidemokratikus rendszer jött létre, amely csak az 1980-as évek második felében kezdett nyitottabbá válni. Mindkét rendszer fennmaradásában nagy szerepet játszott az állandó katonai fenyegetettség.

A koreai háborúban Korea infrastruktúrájának nagy része elpusztult, s mintegy 2,5 millió koreai meghalt. Kína kb. 1 millió embert veszített. A koreai háború volt a hidegháború első fegyveres konfliktusa.

Lábjegyzet [szerkesztés]

↑ Csupán becslések vannak a kínaiak számáról. Kína ma is szűkszavúan nyilatkozik arról, valójában mennyi embert küldtek Koreába annak idején.

Lásd még [szerkesztés]

Észak-Korea történelme

Források [szerkesztés]

Külső hivatkozások [szerkesztés]

A Wikimédia Commons tartalmazKoreai háború témájú médiaállományokat.

Benbow, Tim (2011. 04). „Korea szövetséget kovácsolt”. BBC History I. (1.),

Minden ami Korea, és semmi ami nem!

Üdv Mindenkinek!Ezt az oldalt Koreának hoztam létre, mivel nagyon szeretem!Minden érdekeset megpróbálok leírni!Remélem tetszeni fog az oldal!Jó búvárkodást Mindenkinek!!!!!

Oldalak (menü)

Weboldal bejelentése

Ügyfélszolgálat